A strucc

A strucc külső megjelenése, alfajai, termékei

A struccot a 19. században Dél-Afrikában háziasították. A strucctenyésztés globális szempontból elsősorban az afrikai kontinensen, valamint a nyugati és déli országokban (Egyesült Államok, Ausztrália, Spanyolország, stb.) jelentős, ahol a termékelőállítást is magas szinten végzik. A struccnak csaknem minden testrésze felhasználható, tollát, bőrét, zsírját, húsát és tojását, valamint csontjait egyaránt használják különféle célokra. Tolla, bőre és csontja használati- és dísztárgyak alapanyaga, tojása nagyjából 24 db tyúktojással ér fel, összetétele kedvező, emberi fogyasztásra alkalmas. Húsa változatos módon elkészíthető, a nyugati piacon kedvelt áru. Bőralatti faggyúját kozmetikai cikkek gyártásánál használják fel. Globális populációlétszáma nem ismert, a fenyegetett kategóriába nem tartozik. A faj előnye a hosszú hasznos élettartam, gazdaságos tojástermelésre 15-20 éves koráig képes. 1,75-2,75 méteres magasságával és 90-150 kilogrammos testsúlyával a világ legnagyobb futómadara (BROWN és mtsai, 1982; CRAMP és mtsai, 1997; ELLIOTT és mtsai, 1992). Tollazata pelyhes, a kifejlett kakas nyaka hamuszürke, a test többi részén fekete-fehér. A kifejlett tojók szárny- és faroktollainak vége fehér, a test többi részén fakóbarna. A növendékek barna-, sárga-, krém-, narancs- és feketetarka tollazatúak, nyakuk fekete foltokkal és csíkokkal mintázott (BROWN és mtsai, 1982; CRAMP és mtsai, 1997). Látásuk kiváló, hosszú szempillájuk védi a szemüket a homokszemcséktől (MARTIN és KATZIR, 1995).

A faj hat, ebből jelenleg négy élő, önálló alfajba sorolható. A kelet-afrikai vagy maszáj, vörösnyakú strucc (Struthio camelus massaicus) Kenya keleti részén elterjedt, de Tsavo, Katavi és Tanzánia területén is megtalálható. A kakas nyakbőre rózsaszín, de a tojóév közeledtével bevörösödik. A combja a nyakához hasonlóan csupasz, toll nem fedi, bőre világos rózsaszín. Faroktollai piszkosfehérek, a nyak egyharmadánál fehér tollgyűrű látható, ahol a törzs fekete tollainak vonala véget ér és a csupasz bőr jelenik meg (SHANAWANY és DINGLE, 1999).

A szomáliai (Struthio camelus molydophanes), kéknyakú strucc Kenya észak-keleti részén, valamint Etiópia és Szomália dél-keleti részén él. A tojók jellemzően nagyobbak a kakasoknál, a madarak nyaka és combja szürkés-kék színű, faroktollai fehérek. A kakasok tollazata fényes fekete, a tojóké világosbarna (SHANAWANY és DINGLE, 1999).

A dél-afrikai (Struthio camelus australis), feketenyakú strucc nyakbőre fekete színű, combja vörös. Ez az alfaj és ennek hibridjei találhatók meg világszinten legnagyobb arányban a struccal foglalkozó gazdaságokban (SHANAWANY és DINGLE, 1999).

Az észak-afrikai, vörösnyakú strucc (Struthio camelus camelus) a legnagyobb (2,74 m, 154 kg) az összes alfaj közül (CLARK, 2007). Leginkább a maszáj strucchoz hasonlít abban, hogy nyakának és combjának bőre világos rózsaszín, csőre és csüdje viszont a maszájénál vörösebb, különösképpen a tojóévben (BERTRAM, 1992).

Az arab/arábiai strucc (Struthio camelus syriacus) Szíria déli részéről származott és onnan terjedt el az Arab-félszigetre, majd az Eufrátesz völgyébe, végül Iránba (ROOTS, 2006). Az első világháború során nagymértékben vadászták, olyannyira, hogy a 20. század közepére kihalt.

Megemlíthető még a törpestrucc (Struthio camelus spatzi), melya Rio de Oro vidékén élt, majd összeolvadt az észak-afrikai struccal. Ma már önálló alfajként nem funkcionál (SAUER, 1972).

          Struthio camelus australis                    Struthio camelus molydophanes                 Struthio camelus massaicus

A vörös- és kéknyakú alfajok tojástermelő-képességéről HORBAÑCZUK és SALES (2001) megállapították, hogy Európában, zárt körülmények között az éves tojásmennyiségben, a tojások termékenységében és keltethetőségében nem volt közöttük különbség. A tojások súlya és a termékeny tojások száma a vörösnyakúnál nagyobb volt, mint a kéknyakúnál. HORBAÑCZUK és mtsai (1998) fekete- és vörösnyakú alfajok fan és leg húsrészének nyerszsír- és koleszterin-tartalmát, valamint zsírsavösszetételét vizsgálva megállapították, hogy azok a nyerszsír- és koleszterin-tartalomban nem különböztek. A telített és az egyszeresen telítetlen zsírsavak mennyisége is hasonló volt. A többszörösen telítetlen zsírsavak aránya a kéknyakúnál nagyobb volt, mint a vörösnyakúnál, de csak a leg húsrésznél. A kék- és feketenyakú alfajok, valamint hibridjeik húsminőségét elemezve HOFFMAN és mtsai (2008) azt tapasztalták, hogy a hús pH értéke a kéknyakúnál volt a legnagyobb, így ez a hús volt a legsötétebb is a vizsgált alfajok közül. A csepegési és főzési léveszteség is ennél az alfajnál volt a legtöbb. A porhanyósságban és az érzékszervi tulajdonságokban nem volt közöttük eltérés. NOROOZY és SAFARZADEH (2011) fekete- és kéknyakú struccok alkalmazkodó képességét vizsgálták, szélsőséges környezeti feltételek mellett. Az eredmények azt mutatták, hogy a kéknyakú struccoknál közel kétszer annyi volt az elhullási arány (60%), mint a feketenyakúaknál (33%).